Köszi Mó, az ilyeneket szeretem játszani. Főleg, hogy jót kell írnom.

Hát lássuk csak…

-         Amikor először láttam a tengert, az egy olyan érzés volt, amit azóta se tudok szavakba önteni, de még csak körülírni se. 23 éves voltam akkor és még sohasem jártam külföldön. A legjobb barátnőmmel mentem Spanyolországba és sikerült végigültük a 26 órás utat is. Emlékszem, hogy amikor megérkeztünk az a fazon ült a szálloda halljában, aki a Friderikusztól nyert egy nyaralást. Mivel a szobákat még nem foglalhattuk el, kirohantunk a tengerhez ( de szó szerint ) és én csak álltam ott és néztem. Leírhatatlan érzés volt!!! Külön öröm, hogy a tetőtérben kaptunk szobát. Én ugyanis tetőtér megszállott vagyok.

-         Amikor először pillantottam meg a karácsonyra ajándékba kapott távcsövön keresztül a Szaturnuszt. Annyira más volt így élőben látni. Az ember akkor érti meg igazán az űr fogalmát, ha a saját szemével látja. Ott lebegett a semmiben! Higyjétek el nekem, se a képek, se a filmek nem adják vissza azt a látványt, azt az érzést! Olyan halvány barnás-bézses szine volt, és látszottak a gyűrüi is, mert épp jó szögben állt. Egy csoda volt nekem.

-         Amikor kerek egy évi spórolás után eljuthattam Egyiptomba. A másik legjobb barátnőmmel mentem és minden pillanatát élveztük a nyaralásnak. Igaz, hogy a szállodába amit választottunk már nem volt hely és ez csak ott derült ki. Viszont 4 helyett 5 csillagosba helyeztek el bennünket. Bár 8 órát ücsörögtünk a hallba, hogy megkapjuk a szobáinkat, de cserébe kaptunk egy ingyen fakultatív programot. Nem tudok úgy gondolni erre az utamra, hogy ne bőgjem el magam örömömben.

-         Amikor először ültem repülőn. Biztos voltam benne, hogy szeretni fogom, és úgy is lett. Nagyon érdekes volt érezni, hogy nincs szilárd talaj a gép alatt. Amikor Egyiptomba mentünk éppen hajnalodott. A gép egyik felén tök sötétség volt, a másik felén meg kelt fel a Nap. Nem mindennapi látvány volt!

-         Amikor Johnny kutyámat hoztam haza. A volt főnököm felesége halászta be az utcáról és a cég szállítójával elküldte nekem az üzletbe, ahol dolgoztam. Azonnal tudta, hogy én leszek a gazdija pedig még ketten voltak ott rajtam kívül. A héven az ölembe öltettem. Kigomboltam a kabátom és ő bevackolta magát alá. Végignyúlt rajtam és a fejét a vállamra rakta. El is aludt. Egész úton ott szuszogott a fülembe.

Ez mind olyan emlékem, hogy sírva fakadok örömömben, ha rájuk gondolok. Egyiptomot pedig a mai napig nem hiszem el. Hogy tényleg ott jártunk.

Nem tudom ki van már benne nyakig de én Chilii-t, Kiskanalat, Erdő lányát, Janitiger-t és Mó-t hívom meg. Az utóbbit egy kis repetázásra, hagy örömködjünk.